2021. október 28.

HelloKóka.hu

Kóka és környéke hírei

Sikeres rekordállítás Tápióságon

Tápióságon ötletből soha sincs hiány, és a megvalósítással sem szoktunk sokat várni.

Így esett ez rétes kapcsán is. A pandémiás tavaszi időszak zárt ajtói mögött cukrászmestereink, pékünk, és polgármesterünk gondolt egy nagyot és célul tűzték ki Magyarország leghosszabb rétesének elkészítését.

Néhány hét után döbbentem csak rá, hogy megkeresésük a részletek kidolgozása és az esemény megszervezése kapcsán nem áprilisi tréfa volt.

Tulajdonképpen minden információ a rendelkezésünkre állt, szinte az első pillanattól konkrét ötletek voltak a megvalósítás lehetőségeit illetően. A toborzáshoz sem kellett túl nagy erőfeszítés. Mindössze a rétesfesztiválunk szervezése kapcsán felmerülő segítők névlistáját, és a rétessütő csapatok regisztrációs lapjait kellett előkapni, sorba mindenkit felhívni, és szinte kivétel nélkül kipipálni a neveket. Ha jól emlékszem legtöbbjük esetében a kérdést sem tettem fel, és a válasz már igen volt. Mérhetetlenül vártunk már egy közös sági programot.

Egy hibákban nem szűkölködő főpróba utáni fő-fő próba már megnyugvást adott ahhoz, hogy teljes bizalommal vághassunk bele a nagy napba. Az időjárás tökéletes volt. Biztosan mindenki egyetért velem, hogy ezt az égi segítőink intézték el számunkra, így ők is kivették részüket a rekordkísérletből. Szeretettel gondolunk rájuk.

A rekord felállításának minden pillanata élménydús volt. Mindenki izgatott volt. Az első perctől az utolsóig. Mind a 64-en akik aznap kivették részüket a munkából tudásuk legjavát adták. Voltak akik bár minden rétesfesztiválunkon ott vannak és szorgoskodnak, de rétestésztát most először húztak. Remek első próbálkozás volt a részükről. Köszönet a bátorságukért! És persze ott voltak, elvegyülve a csapatokban a legtapasztaltabb kezek is. Akik már évtizedek óta készítik családjaik számára ezt a hagyományos süteményt. Ezúttal még a rétessütő versenytől is izgalmasabb feladatot teljesítettek, s úgy láttam a legnagyobb örömmel. Együtt egy célért dolgoztak. Ez minden versengést felülmúl, s az élmény amit adott, úgy hiszem örök emlék marad minden résztvevőben.

Rétes vonatkozásában írt beszámolóm mindig egy picit személyesebbre sikerül a baráti és legfőképp a családi érintettség okán. Amikor a tapasztalt kezekre célzok, akkor nem titkolva, mindenek előtt én az édesanyánkra gondolok. S arra az elhivatottságra, amit úgy hiszek tőle örököltünk. Ő egyike azon hagyományőrző lakosoknak, akik számára fontos, hogy ideje korán átadja a tudást, a tapasztalatot gyermekei s már unokái számára is. Mi sági gyerekek, unokák szerencsés helyzetben vagyunk, hiszen nagyon sok olyan család él még ma ebben a kicsiny faluban, ahol az idősek kellő gondot, figyelmet fordítanak arra, hogy átadják tudásukat, átörökítsék hagyományaikat. Rajtunk a felelősség, hogy ezt méltó módon őrizgessük, és alkalom adtán tovább adjuk.

A tegnapi rekordkísérlet talán éppen ennek okán volt számomra az egyik legizgalmasabb szervezés. Nem a tétje, nem a veszteség kockázata miatt, s még csak a pandémiára sem fogom., hanem a résztvevők lelkesedése okán. Ahogy a fiatalok együtt dolgoztak az idősebbekkel. Figyeltek egymásra. Megható volt látni, amikor generációk dolgoztak együtt. Édesanya, gyermeke és unokája. Jó volt megtapasztalni ismét a munkahelyi közösségek, baráti társaságok egyesületek összefogását. A rekordot természetesen meg lehet majd dönteni, de ennek a kísérletnek a hangulatát felülmúlni megpróbálni sem szeretnénk.

Köszönet ezért a fantasztikus napért:
– az ötletadóknak, Juhász Jánosnak, Kun Gábornak és Toldi Tibornak;
– az esemény legnagyobb támogatójának, a Tápióság Pékségnek, akik túl azon, hogy szakmailag is hatalmas szerepet vállaltak a megvalósításban, a próbanapok valamint a rekordkísérlet napján felhasznált alapanyagok nagyobb részét és a szükséges eszközöket is biztosították;
– Halasi Jánosnénak és Kun Istvánnak akik szakmai tudásuk és tapasztalatuk legjavát felhasználva tervezték meg a rétes minden grammját, a nap minden mozzanatát;
– a leghosszabb egybefüggően megtöltött és feltekert magyarországi rétes cím birtokosának a Tápióságért Alapítványnak, akik finanszírozták az egyéb járulékos költségeket;
– A Tápióságért és Hagyományaiért Egyesületnek, akik ebédet készítettek a résztvevők számára;
– a Szórómédiának akik megörökítették, és hírül adják a nap eseményét, népszerűsítve ezzel kicsiny falunkat és a rétesfesztiválunkat;
– a helyi vállalkozóknak, boltosoknak, magánszemélyeknek akik anyagilag, vagy alapanyaggal járultak hozzá a közös sikerhez;
– a pénteki csapat minden tagjának akik mértani pontossággal készítették elő a helyszínt és az alapanyagokat, hogy szombaton minden tökéletesen kézre essen;
– A Tápiósági Polgárőr Egyesületnek, hogy 2 napon keresztül őrizték a „nyári konyhánkat”.

Legnagyobb tisztelet és hála viszont MAGUKNAK, akik tapasztalatukat adva, fájdalmaikat háttérbe szorítva, példát mutatva a fiataloknak örökítik át a hagyományt itt a Tápió vidékén.
Végül, de nem utolsó sorban köszönet NEKTEK fiataloknak, akik minden bátorságotokat összeszedve, az időseinket, a hagyományainkat tisztelve, mozgalmas életetekből az időt nem sajnálva álltatok az asztalhoz, és vettétek ki részeteket a közös sikerből.
Mindezeken felbuzdulva, s bízva abban, hogy lassan végleg megszűnnek a mindennapi életünket, a rendezvényeinket érintő korlátozások, és a Cifra kert ismét otthont adhat a megszokott fesztiválunknak, a következő feladatra koncentrálunk, és nekikezdünk a 2022-es rétesfesztivál szervezésének. Talán magától adódik az ötlet egy újabb rekord felállítására, vagy épp egy teljesen új rekordkísérlet kitalálására. Tápióságon semmi sem lehetetlen!

Kun-Halasi Katalin

(www.facebook.com/Tápióság-368967506614415/)

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük