2021. október 19.

HelloKóka.hu

Kóka és környéke hírei

Valaki megúszott egy kettős gyilkosságot Mendén

Szavahihetetlennek minősítette a rá valló tanúkat, így bizonyíték hiányában felmentette két évvel ezelőtt a Budapest Környéki Törvényszék azt a férfit, akinek az elfogása után a rendőrség büszkén számolt be róla, hogy megvan a mendei kettős gyilkos. Az elsőfokú ítélet kihirdetése után az üggyel nem foglalkozott a média, így az sem kapott nagy nyilvánosságot, hogy bár az ügyészség először fellebbezést jelentett be, később visszavonták azt, emiatt a felmentés idővel jogerőssé vált. Ez viszont azt jelenti, hogy nincs senki, akire rábizonyították volna a mendei kettős gyilkosságot. Akárki is követte el, büntetlen maradt. És még erőfeszítés sincs arra, hogy ez ne így legyen: új nyomozás nem indult.

2015. október 21-én a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság szűkszavú, visszafogott közleményben számolt be arról, hogy két holttestet találtak Mende egyik családi házában. A bejelentést néhány nappal korábban, október 16-án kapták a rendőrök. A két holttest egy idős házaspáré volt. Emberölés miatt indítottak eljárást, miután az orvos egyértelműen megállapította az idegenkezűséget. „A Pest megyei nyomozók a helyszíni szemlét követően jelentős erőkkel kezdték meg az adatgyűjtést és a tanúk kihallgatását” – írta akkor a police.hu.

A kettős gyilkosság részletei, mint később kiderült, brutálisak voltak. 2015. október 15-én este, amikor a gyilkos lecsapott, eredetileg csak az idős férj volt otthon. A férfit a támadója ütötte, megtaposta, a mellkasára térdelt, a fejét beleverte a gázvezeték csőbililncsébe, végül hasba szúrta. Még mindig a házban volt, amikor hazaérkezett a feleség. A gyilkos olyan erővel szúrta hasba az idős asszonyt is, hogy az a falnak csapódott. A tettes végül 70 ezer forinttal és egy mobiltelefonnal menekült el a helyszínről.

Körülbelül négy hónap telt el, mire a rendőrség sikerről tudott beszámolni. 2016. február 26-án álltak elő azzal, hogy van egy gyanúsítottjuk, egy 22 éves mendei férfi, Cs. Tamás. Cs.-t az otthonában fogták el február 23-án, őrizetbe vették, majd 25-én az illetékes bíróság elrendelte az előzetes letartóztatását is. Közzétettek egy videót is arról, ahogy bilincsben viszik.

Hogy mi vezette a rendőröket Cs. Tamás nyomára, arról ebben a közleményben még nem sokat árultak el, csak annyit, hogy „az adatgyűjtés és a tanúkihallgatások eredményeként azonosították” őt. 2016 júliusában viszont a Zsaru magazinban megjelent egy eredményes nyomozásokról szóló anyag, amely azzal büszkélkedett el, hogy „átütő eredményeket érnek el a Pest megyei nyomozók az időskorúak sérelmére elkövetett bűncselekmények feltárásában, nyolc hónap alatt három emberöléses ügy végére tettek pontot.” A három ügy egyike a mendei volt. Ebben a cikkben a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság életvédelmi alosztályának vezetője el is mondott néhány részletet a nyomozásról:

Életfogytiglan volt kilátásban

„Széles körben átvizsgáltuk a számba jöhető elkövetőket. A rendőrség látókörébe került egy más bűncselekmények miatt elszámoltatott férfi, aki önmaga tisztázása mellett megosztotta velünk véleményét, hogy szerinte ki lehet az emberünk. Kiderült, a megnevezett Cs. Tamás (23) korábban megpróbálta őt társként beszervezni egy mendei házaspár kirablására, amire ő nemet mondott. A mendei Cs. Tamás később elmesélte a férfinak, hogy bent járt egy házaspárnál, és a rablás kettős emberölésbe torkollott. Miután a tippadó szerepét tisztáztuk, elszámoltattuk Cs. Tamást. Adatokat gyűjtöttünk a mozgásáról, majd a poligráfos vizsgálat is igazolta feltevésünket: ő a bűnös. A bizonyítékok hatására a február 23-án elfogott férfi beismerő vallomást tett, jelenleg előzetes letartóztatását tölti.”

Ilyen előzmények után az ügyre emlékezőknek nagy meglepetést jelenthetett, amikor 2019. február 8-án a Budapest Környéki Törvényszék kihirdette az ítéletét a mendei ügyben. A bíróság előtt már ketten álltak vádlottként. A büntetett előéletű Cs. Tamás volt az elsőrendű vádlott. A vádirat szerint ő volt az, aki ölt, míg a társa, a másodrendű vádlott, akivel közösen határozták el, hogy kirabolják az idős házaspárt, odakint figyelt.

Az áldozatokból – a vád szerint – azért vált célpont, mert helyben köztudott volt róluk, hogy több millió forintot tartanak az otthonukban különböző helyekre, polcokra, szekrényekbe elrejtve, a rablógyilkosságtól remélt zsákmány tehát eredetileg sokkal nagyobbnak ígérkezett, mint a végül megszerzett 70 ezer forint. A vád nagyon súlyos volt: nyereségvágyból, különös kegyetlenséggel, több ember sérelmére, a bűncselekmény elhárítására idős koránál fogva korlátozottan képes személy sérelmére elkövetett emberölés. Az ügyészség életfogytiglant kért Cs. Tamásra.

A Budapest Környéki Törvényszék azonban mindkét embert felmentette, mert – ahogy a bíróság közleménye fogalmazott – bűnösségüket a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján nem látta bizonyítottnak. A közlemény nem igazán ment bele a részletekbe, annyi állt benne, hogy „az ügyben egy közvetlen, objektív bizonyíték, emellett két közvetett személyi bizonyíték, két tanúvallomás állt rendelkezésre, amelyek a vádlottak bűncselekményben való részvételére utaltak. E vallomásokat azonban a bíróság nem fogadta el, mivel a tanúkat szavahihetetlennek tekintette.”

Az alkut kötő és az ellenség

A Kékfény forgatott az ítélethirdetésen, az anyagukban visszanézhető az indoklás számos részlete. Holdampf Gusztáv, a BKT bírája szavaiból kiderült, hogy a szavahihetőség megítélésénél nagy jelentőséget tulajdonított annak, ami már a Zsaru magazinos anyagban is előkerült: az egyik terhelő tanú büntetőeljárás hatálya alatt állt, épp kihallgatták, amikor ő előállt a Cs. Tamásról mondottakkal, így ez „egyfajta alkuhelyzet” volt. A Kékfény tárgyalási riportja szerint ehhez hozzájött, hogy a tanút zavart viselkedése miatt az ismerősei nem vették komolyan, bolondnak tartották, a vallomása tele volt ellentmondásokkal, nem stimmeltek a helyszínek, időpontok, és nem volt egyetlen olyan információja sem, amit kizárólag az igazi gyilkostól tudhatott volna.

A másik terhelő tanú is olyasvalaki volt, aki azt állította, hogy Cs. beszélt neki a gyilkosság elkövetéséről. Az illető az 1 millió forintos nyomravezetői díjért jelentkezett a történetével a rendőrségen. Hiteltelenné a bíróság szemében elsősorban az tette, hogy Cs.-vel haragosok voltak. „Nem voltak jóban. Tehát az ellenségemnek elismerem, hogy én vagyok az emberölés elkövetője?” – fogalmazta meg Holdampf Gusztáv, mi köze ennek a szavahihetőségéhez.

„Ha ilyen vallomásokra bárkit elítélnek ebben az országban, az nem jó. (…) Bizonytalan hitelű vallomásokra ne ítéljenek el senkit.” – jelentette ki a bíró.

A közvetlen, objektív bizonyíték, amire a bírósági közlemény utalt, néhány cipőnyom volt. A helyszínen se a tettestől származó DNS-t, se ujjlenyomatot nem találtak. A cipőnyomokkal pedig nem mentek sokra Cs.-t illetően: egy számmal eltért a nyom mérete annak a cipőnek a méretétől, amit a tárgyaláson épp viselt. Ha rengeteg más bizonyíték lett volna ellene, ez a kisebb méretkülönbség még nem zárta volna ki, hogy ő az, de – a tanúvallomások elvetése után – nem volt más érdemi bizonyíték.

Bár a Zsaru magazinos nyomozói nyilatkozatban még beismerésről is szó van, Cs. a tárgyaláson ártatlannak mondta magát. Az ügyben több poligráfos vizsgálat is készült. A poligráf az egyik terhelő tanúról azt hozta ki, hogy igazat beszél, míg Cs., aki tagadott, megbukott a vizsgálaton. Csakhogy, ahogy a bíró rámutatott, a poligráfos vizsgálatok olyasmit (hogy hárman is bent voltak a házban az áldozatokkal) is kimutattak, amiről megállapították, hogy nem úgy volt. Így a poligráf eredményeket nem fogadta el megbízhatónak.

Mi lett a fellebbezéssel?

A felmentő ítélet kihirdetése után az ügyész fellebbezést nyújtott be a vádlottak bűnösségének megállapításért és büntetés kiszabásáért, de Cs. – közel három letartóztatásban töltött év után – addig is szabadon távozhatott a bíróság épületéből. Úgy volt, hogy a fellebbezés miatt az ügy másodfokon a Fővárosi Ítélőtáblán folytatódik majd.

A másodfok fejleményeiről azonban nem jelent meg hír a sajtóban. Mint a Telex megtudta: azért nem, mert a mendei kettős gyilkosság ügye végül mégsem jutott el az ítélőtábla elé. A fellebbviteli főügyészség 2019. június 18-án mindkét vádlott vonatkozásában visszavonta a fellebbezést, így az elsőfokú ítélet 2019. augusztus 16. napjával jogerőssé vált.

Megkerestük a fellebbviteli főügyészséget, mi történt, mi volt az oka annak, hogy az addigi ügyészi álláspontot megváltoztatva visszavonták a fellebbezést. Csiha Gábor, a Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség szóvivőjének válasza szerint a fellebbezést a főügyész azért vonta vissza, mert az a már a bíróság által vizsgált bizonyítékok újraértékelésére irányult, ezeddig fel nem merült, perdöntő új bizonyíték nélkül.

Megalapozatlanságra hivatkozva nem lehetett támadni az ítéletet. Az ügyészség úgy látta, hogy a bíróság „ügyfelderítési kötelezettségének eleget tett, a bűnügyben releváns és még elérhető bizonyítékokat széleskörűen megvizsgálta, azokat egyenként és együttesen, az ép gondolkodás követelményének megfelelően értékelési körébe vonta. Értékelő tevékenységéről logikusan számot adott, indokolási kötelességének ezzel eleget téve. Az általa megállapított történeti tényállás mentes volt a (…) megalapozatlansági okoktól, az ügydöntő határozat hatályon kívül helyezése a másodfokú eljárásban fel sem merült”. Így a vádhatóság végül úgy ítélte meg, hogy a fellebbezési eljárásban nem volt törvényes lehetőség arra, hogy megváltoztassák az első fokon megállapított tényállást, bűnösnek mondják ki a terhelteket és büntetést szabnak ki rájuk.

Büntetlenül

A Zsaru magazinnak a mendei ügy megoldásáról is szóló, 2016-os cikkében az állt:

„Az üzenet egyértelmű: a kiszolgáltatott emberek helyzetével senki nem élhet vissza büntetlenül.”

Felmerül, hogy mivel Cs. felmentésével a mendei kettős gyilkosságért senkit nem ítéltek el, folytatódhatna vagy újrakezdődhetne a nyomozás az ügyben. Meg kellene találni a valódi tettest, vagy ha a nyomozók az ítélet után továbbra is meg vannak győződve arról, hogy Cs. volt az emberük, megpróbálhatnának új, erősebb bizonyítékokat felkutatni. Volt már arra példa Magyarországon, Burkáék elhíresült esete, amikor jogerős felmentés után új bizonyítékok kerültek elő, és perújítás után mégiscsak elítélték az eredeti vádlottakat.

A fellebbviteli főügyészség szóvivője szerint az ügyészség nem rendelkezik arról információval, hogy utóbb folytatja-e a nyomozást a rendőrhatóság. Kérdésünkkel a Pest Megyei Rendőr-főkapitánysághoz irányított minket.

A Pest Megyei Rendőr-főkapitányság Kommunikációs Osztályától február 8-án, közel másfél évvel a felmentő ítélet jogerőre emelkedése után ezt a választ kaptuk:

„A rendőrség előtt nem ismert a bíróság jogerős ítélete, jelenleg az adott ügyben eljárás nem folyik.”

Forrás: Telex

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük